Somewhere over the rainbow

“Néha vidám vagyok, örült és vicces, néha csöndes, nyugis és visszahúzódó. Néha nagyon vágyom rá, hogy velem legyen valaki, néha élvezem, hogy egyedül vagyok. Néha azt szeretem, ha hangosan szól a zene, néha jó a csönd is. Néha nagyon boldognak érzem magam, néha teljesen elveszettnek. Néha szeretem a színes dolgokat, néha csak a fekete tetszik. Néha a saját világomban élek, néha rájövök, hogy amit elképzeltem, sajnos nem létezik. Szereztem olyan barátokat, akikről soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a barátaimnak fogom hívni őket, és veszítettem el olyan embereket is, akikről soha nem gondoltam volna, hogy ma már nem lesznek mellettem. Szerettem olyat, aki nem viszonozta, és szerettek olyanok, akiknek én nem tudtam viszonozni a szeretetet. Voltam hű és hűtlen, hol gazdag voltam, hol nagyon szegény, voltam bátor, bár néha féltem, de soha senki ne mondja rám, hogy nem az álmaimnak éltem!”